Bő 100 kilométert
és két órát délnek autózva jutunk el Tito atombiztos bunkeréhez, ami Konjic
városa mellett, Prenj-ben található. Arról, hogy mit is tud ez az atombunker,
illetve, hogy kik, miért, hogyan, mi célból, mennyi pénzből konstruálták, egy
kicsit később, most először azt kellene tisztázni, hogy ki is volt TITO?
Tito, polgári
nevén Jozip Broz 1892-ben született és pár évtized lecsengése után a 20. század
egyik legnagyobb formátumú politikusává, örökös lázadóvá és a nagyhatalmi élet
playboy-ává vált.
A tény, hogy a
mai napig nem tisztázott, hogy pontosan melyik napon született, illetve, hogy
pontosan miért is hívják Tito-nak, sokmindent megelőlegez nekünk fordulatokban
gazdag életéről.
 |
| Forrás: www.diewelt.de |
De kezdjük az
elején. Tito 1892. május 7-én vagy 25-én
látta meg a napvilágot egy horvát-szlovén családban a horvát-szlovén
határon tizenöt gyermekből hetedikként. Állítólagosan azért nem bizonyos a
születési nap, mert annyi hamis okmánnyal rendelkezett illegális kommunista
múltjának köszönhetően, hogy a végén már ködbe veszett a tényleges nap, amikor
a későbbi marsall világra jött. A következő években aztán elkapta
Közép-Kelet-Európa és a huszadik század örvénye, ami aztán nem is engedi el őt
többé. Megtanul szerbül, horvátul, szlovénül, németül, angolul, oroszul.
Lakatosként végez Zágrábban, ahol megismerkedik a kommunista tanokkal. Majd
besorozzák az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregébe, amelynek keretében
Budapesten egy vívóversenyen ezüstérmet nyer. Megindul az első világháború,
ahol kijelenti, hogy ha Oroszország ellen kell harcolnia, akkor önként leteszi
a fegyvert. Eredmény: ellenséges propaganda miatt bebörtönzik. Ezután Galíciába
(Délkelet-Lengyelország) küldik a frontra, egy lándzsával hátba szúrják, 13
hónap rehab, hadifogságba kerül, Omszkba szállítják, ahol megismerkedik a
későbbi első feleségével, aki ott és akkor 14 éves. Majd ebből a városból is
menekülnie kell egészen Kirgizisztánig, ahol malomgépészként dolgozik. Mikor
visszamehet Omszkba, azonnal elveszi a lányt, akit aztán hazavisz a szülői
házhoz. Ennyi idő alatt azonban már egy pár dolog megváltozott: végetért a
világháború, felbomlott a Habsburg-Monarchia, Oroszországban a kommunista
rezsim kerül hatalomra, valamint megalakult a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság.
Ennyi változás egy egész évszázdra elegendő lenne, itt most mindez hat év alatt
játszódott le. [1.]
A kommunista
mozgalom tagja, felforgató tevékenységét már a világháború előtt megkezdi, a
huszas- és harmincas években csillaga a párton belül folyamatosan emelkedik.
Ekkor veszi fel a Tito fedőnevet. Jelentése egyesek szerint a horvát nyelvből
jön: „Ti” jelentése te, „to” pedig azt jelenti azt. A magyarázat szerint
szeretett tőmondatokkal, vagy akár szavakkal utasítani. Ha valamit el kellett
végezni, akkor rámutatott az alanyra, majd a tárgyra és mindenki tisztában volt
a feladatával. [1.]
A második
világháború 1941-ben érte el Jugoszláviát. A megszervezett ellenállók
(partizánok) egyik vezetője Tito lett. Tevékenységük annyira sikeresnek
bizonyult, hogy 38 nappal késleltették a Barbarossa-hadművelet megindítását a
Szovjetunió ellen (ami a tél korai beállta miatt úgy hiányzott a későbbiekben a
Wehrmacht-nak mint egy falat kenyér), két győztes csatában is kivették a
részüket, a háború utáni rendezés egyik fő letéteményesévé váltak. [1.]
 |
| Forrás: www.amazon.com |
Tito a háborút
követően egyre távolodott a sztálini vonaltól, önálló gazdaság- és külpolitikát
folytatott, aminek következtében Jugoszláviát 1948-ban kizárták a Kominternből.
A keleti blokk (köztük Magyarország is) a Nyugat láncos kutyájaként titulálták
Titot (egy urbanlegend szerint 1955-ben, amikor a magyar küldöttség megérkezett
hozzá nem tudott köszöntésnél kezet fogni, ugyanis jelzés értékkel jobb kezében
egy póráz volt, a póráz végén pedig kedvenc kutyája). [2]. Jugoszlávia első
embere nem bánkódott sokat a kizáráson, egyből nekilátott az eddig tiltott
diplomáciai kapcsolatok felvételéhez. Kínosan ügyelt ugyanakkor arra, hogy
egyik félnek se legyen lekötelezettje. Pár évvel később azokkal az országokkal,
akiknek szintén elege volt már a kötelező pártválasztástól (Brazília,
Dél-Afrika, India...), létre is hozzák az el nem kötelezettek társaságát. Nem
hitt a nacionalizmusban, megmaradt a lenini tanoknál, de azért némi egyéni
értelmezést is megengedett magának...
Élete során négy
feleséget fogyasztott el. Közülük a leginkább kitartó az utolsó: Jovanka volt.
Tizenhét évesen állt a partizánok közé, ahol már istenként tekintett Titora.
Mivel azonban aluliskolázott volt és túlságosan nagy volt a korkülönbség sem a
párt sem pedig Tito önértékelése nem engedélyezte az esetleges esküvőt.
1952-ben titokban házasodtak össze. Az esküvő után „first lady továbbképzésre
küldte az államfő az ifjú arát. Opatijában és Rómában etikettet tanult,
valamint megismerkedett a divattal. Oroszul, franciául és angolul tanult. Ezek
után 1958-ban egy kész uralkodónő érkezett haza Belgrádba. Divat iránti
rajongása élete végéig megmaradt. Párizsban a Christian Dior-nál saját
próbababája volt, hogy ne kelljen neki minden ruhavásárláshoz Franciaországba
utaznia. Az összes varrónője irtózott a diétáitól, ugyanis fél kiló fogyás
esetén az összes ruháját be kellett venniük. Ezt megelőzendő minden este
elhelyezték a hűtőjében a kedvenc szendvicsét, amivel sikerült az „update”-et
egészséges keretek között tartani. [3.]
Tito is nárcisztikus személyiség volt. Imádta
a drága öltönyöket, ékszereket. Sokszor fordult elő, hogy túlöltözte a
társaságát. Gucci öltöny, Havanna szivar, húsz éves Chivas whiskey voltak a
társasági életben leghűségesebb kísérői. Diplomáciai útjai során átlag 50
öltönyt vitt magával és egy kisebb seregnyi kiszolgáló személyzetet (átlag 30
fő), akik segítettek neki a napi 5-6 átöltözésben. Imádta, hogy 32 évvel
fiatalabb felesége úgy öltözik, mint egy királynő. Vitalitását, életvidámságát
sokak szerint részben neki köszönhette. Tito figyelmessége párja iránt haláláig
megmaradt. Minden reggel saját maga főzte kettejüknek a kávét. Jovankával
azonban az évek előrehaladtával kissé elszaladt a ló. Lekezelő hangneme,
akaratossága nem csak az „udvartartást” vitte az őrületbe, de tulajdon férjét
is. Többször fordult elő állítólag, hogy hozzávágta a tőle kapott ajándékot,
hogy a fürdőszobába kellett zárkóznia és ott kivárni a reggelt. Tito, aki ellen
tudott állni Hitlernek és Sztálinnak, a saját hálószobájában gyengének
mutatkozott. [3.]
 |
| Forrás: www.telegraf.rs |
Élete során
sohasem írt alá halálos ítéletet, csak kegyelmet (a halálos ítélet aláírására
külön embere volt), meg szerette volna ugyanis tartani a jófej főnök szerepet a
nép előtt. [2.] A pártidegenek és kívülállókkal való leszámolások során egy
tényleges GULAG szigetet hozott létre az Adrián: Goli otok-ot. Jugoszlávia
Alcatraza évtizedeken keresztül tüntette el a kiérdemesülteket. Az elítéltek
saját kezükkel építették fel celláikat és az őrök épületét, valamint azokat az
üzemeket, ahol hajókat javítottak, bútorokat gyártottak, követ faragtak.
Miután a hetvenes
évek végére, nyolcvanas évek legelejére megromlott az egészségi állapota,
Ljubljana-ba szállították orvosi vizsgálatra. A combjában található
artéria-elzáródás miatt levágták a lábát. Étkezését saját szakácsa tartotta
kézben mindaddig, amíg tudott magától enni. Ezt követően Houstonból hozattak a
NASA-tól olyan pépesített ételt, amit az asztronauták fogyasztanak az űrben. [4.]
| Forrás: www.index.hu |
1980. május 5-én hunyt
el. Temetésén egymillió ember, 35 államfő, 24 kormányfő és 46 külügyminiszter,
továbbá több száz kommunista és munkáspárt, népi felszabadító mozgalom
küldöttsége vett részt. Titót a jugoszláv államszövetség nem sokkal élte túl.
Tito megítélése ma is vitatott: életében csak magasztalni volt szabad, halála
után Zágrábban renegát horvátnak, Belgrádban szerbfalónak tartották. Viszont
amíg a szerbek és a horvátok kivetik magukból, addig Boszniában egyfajta
nosztalgia él az irányában. Többek elfogadott álláspontja, hogy mindössze
kétszer negyven év adatott Boszniának, amíg fejlődhetett: a monarchia negyven
éve és Tito negyven éve. Ellepik a bazárokat a Tito képmásával, nevével, a régi
jugoszláv lobogóval diszített bögrék, kulacsok, pólók. Ennek a nosztalgiának a
szellemében nyitották meg nemrég a látogatók előtt Tito atombiztos bunkerét. [5.][6.]
A létesítmény
Szarajevótól mintegy 50 kilométerrel nyugatra, a Konjic melletti Prenj
(Prednje) hegységben van, s 4,6 milliárd dollárba került. Ezzel Jugoszlávia
harmadik legdrágább katonai objektumává vált az ugyancsak boszniai Bihacnál
lévő földalatti repülőtér (8,5 milliárd dollár) és a horvátországi Split Lora
nevű haditengerészeti támaszpont (5 milliárd dollár) mögött.
A bunker, amely
akár egy 25 kilotonnás nukleáris robbanás ellen is védelmet nyújt, 25 ezer
négyzetméteren épült, s ebből 6 ezer négyzetméter a lakóterület. Titó tölgy- és
dióburkolatú dolgozószobáján kívül jutott hely benne Jugoszlávia first ladyje,
Jovanka Broz luxusberendezésű, hatalmas tükör uralta külön szobájának is.
 |
| Forrás: www.mult-kor.hu |
A patkóalakú
létesítménybe evakuálták volna súlyos válsághelyzet, nukleáris támadás veszélye
esetén a legfelsőbb jugoszláv politikai és katonai vezetést. Ezért a bunkert
úgy szerelték fel, hogy ne csak lakóhelyként, hanem legfelsőbb parancsnoki
harcálláspontként is használni lehessen. Berendezései megfelelő klimatikus
körülményeket biztosítanak: 21-23 Celsius-fokos hőmérsékletet, s 50 és 80
százalék közti páratartalmat.
Azoknak, akik a
szarajevói kormánydöntés nyomán turistaként felkeresik a sosem használt
luxusmenedéket, lesz mit látniuk. Vadonatújan maradt ugyanis meg, még a Banja
Luka-i papírgyárból kikerült vécépapírtekercsek is teljes épségben találhatók a
fürdőszobákban, mellékhelyiségekben. [7.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése