Levada - Erőforrás, életforrás

Madeira egy csomó minden miatt egyedi: itt láthatsz a világon egyedül madeirai babérgalambot, csak itt ihatsz ponchát, csak itt ehetsz a mi hekkünknél is csúnyább halat (espada), és CSAK ITT tudsz levada túrákat csinálni. Képzeljétek csak el: babérfák alkotta alagútban túrázol, miközben melletted egy kőből készült patakmederben víz csordogál, mindez vastagon benőve mohával. Csoda. Legszebb levada túra pedig egyértelműen a Queimadas - Caldeirao Verde - Inferno hármas bejárása. De mi is az a levada?

Bár manapság már a lakosság döntő hányada a szolgáltatási szektorban dolgozik (főként idegenforgalom), korábban a mezőgazdaság volt a fő bevételi forrás. Nem mindig volt ugyanis Madeira a virágok szigete. A parkok helyén egykor óriási cukornádültetvények terültek el. Amikor az első telepesek megérkeztek, hosszasan gondolkodtak rajta, hogy akkor most mit is kezdjenek ezzel az amúgy tök jó kis szigettel. Két probléma volt csupán: mindenhol erdő volt és egy tenyérnyi hely sem volt, ahol a kontinensen megszokott normál mezőgazdasági művelést tudták volna folytatni. Az első problémán sajnos gyorsan segítettek: hajóépítéshez felhasználták a faállomány nagy részét, a fennmaradó fás-cserjés területeket pedig felégették. A nagy lejtésű hegyoldalakon a Szicíliában már régóta működő teraszos művelést vezették be. Mindössze egy olyan terület volt, ami kivételt képezett: a mai főváros Funchal környéke. Itt találkoznak össze ugyanis az óceán felé igyekvő patakok, amelyek lapályán megkezdhették a város nevét kölcsönző édeskömény termesztését. 

Oké, akkor termőföld pipa. Mi kell ehhez még? Csapadék. Az van. Csak egyenlőtlenül oszlik el. Míg az északi oldalon az átlagos csapadékmennyiség 1800 mm, addig ez délen "csak" 800 mm. Ezen kívül pedig a patakok nagy esésűek, így nehézkes az öntözés velük a teraszos művelésű területeken.

Mivel a legtöbb itt termesztett haszonnövény (banán, cukornád) nagy vízigényű, ezért a patakok, források vizét valahogy el kellett vezetni az ültetvényekre. Erre szolgáltak a vízvezetékek, amelyek kezdetben fából eszkábált csatornák voltak, majd később ezeket a lélekvesztőket egyre gyakrabban váltották le a kőből majd betonból készült vízvezetékekre. Mindeközben végig törekedtek a szűk csatorna alak megőrzésére, hogy ezzel is csökkentsék a szállított víz párolgási veszteségét. Mivel rendkívül előrelátóak a szigeten élők, ezért egyúttal szervizutakat is építettek a vezetékek mellé, hogy hiba esetén a karbantartók (levadeirók) könnyedén megközelíthessék azokat. Így váltak a levadák (a
szó a portugál levar, azaz 'vinni' igéből származik) a sziget vízigényét kiszolgáló csatornákká, és egyszersmind különleges turistautakká. Szerte a Földközi-tenger medencéjében találkozhatunk vízvezetékekkel, de sehol sem fejlesztették ennyire komplex rendszerré őket. A vízválasztó hegységen áthaladva több tíz kilométeren keresztül alagutakban folytatják útjukat a levadák, amit a 19. században gyakorlatilag függőleges sziklafalakba is kézi erővel vájtak, úgy hogy a munkásokat fonott vesszőkosarakban lógatták le a fal tetejéről, fákhoz, vagy sziklatömbökhöz rögzített köteleken. 

Készülve a globális felmelegedésre: víztározó szélkerekekkel.
Forrás: www.netmadeira.pt

Mivel mind a csatornák tervezése, mind a kivitelezése, mind pedig a karbantartása óriási anyagi tőkét igényelt, ezért főként a nagybirtokosok és a szövetkezetekbe tömörült kisbirtokosok engedhették meg maguknak. 1946-tól aztán a sziget kormányzata óriási fejlesztést harangozott be, aminek keretében a öntözhető földek nagyságát 110 km²-ről 320 km²-ra növelték 1.400 kilométernyi csatorna segítségével, amiből 85 kilométer alagútban halad. A madeiraiak életének minden területére hatással vannak mind a mai napig. A csatornák vize pörgeti ugyanis a mini vízerőműveket, amik a sziget energiaszükségletének az ötödét adják. A települések utcáinak mindkét oldalán levadák futnak. Ha valakinek vízre van szüksége, csak a ház mellett található privát ciszternájába irányítja a vizet a kertfalban kiképzett lyukon át, egy vaslap segítségével. A levadák többségét mára már államosították, de még így is folyamatosan fejlesztik őket. A legújabb projekt keretében például éppen felkészítik a szigetet a globális felmelegedésre, miután pár évvel ezelőtt a Funchal mögötti kiszáradt hegyoldal kompletten leégett. A sziget legcsapadékosabb területén -a Paul da Serra fennsíkon - óriási víztározókat hoznak létre, amiket a lezúduló csapadékvízzel feltöltenek és akkor nyitnak csak meg,

amikor a forrásokból táplálkozó levadák elapadnának (hozzáteszem, hogy korábban nem apadtak el). Ez pedig példaértékű: mivel ők túl kicsik, hogy változtatni tudjanak a világ klímáján, megpróbálnak a változásokkal együtt élni, mindezt pedig amennyire csak lehet a természettel összhangban teszik.

Must see:
PR6 túra - Levada das 25 Fontes
PR9 túra - Levada do Caldeirao Verde + Levada Inferno