Valahogy az
emberiség történelmét végigkísérik olyan gondolkodók, akik a civilizációtól
elvonulva, (mégis annak jövőjét meghatározva) a világi hívságoktól elfordulva
keresik önmagukat, az élet értelmét, a világ keletkezésének titkát, vagy hogy
éppen mi következik a halál után. Amikor a Krisztus utáni első századokban az
első remete és szerzetesrendek létrejöttek, azt a korábbi görög (de itt
gondolhatunk Buddhára is) hagyományt elevenítették fel, hogy kiválasztanak egy
a városok zajától távoli menedéket, ahol senki által nem zavartatva csak a
hitnek élhetnek és annak fundamentumaival foglalkozhatnak. Mert ugye vannak
azok a hívők, akik megelégszenek egy a választott vallásuk által teremtett
keretek közötti létezéssel, és vannak azok a hívők, akik ezzel nem elégszenek
meg és meg akarják élni, meg akarják érteni a hitet.
Keresztény
civilizációnknak köszönhetően hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szerzetesség
egyházunk része, sajátja. Pedig mennyire nem. Többek között a mostanság sokszor
emlegetett Gül baba is a bektási dervisekhez tartozott. Hogy hova??? Igen, a
bektási dervisekhez. De kezdjük az elején.
Általános
iskolában mindenki tanult az iszlám kialakulásáról. Hogy Allah, meg Mohamed,
meg arabok, meg Mekka, meg Medina, meg az Iszlám öt alapja, köztük a Dzsihád. Meg
is érkeztünk a következő gondolathoz. Az Iszlám előírja a vallás terjesztését.
Ami ezt egy kicsit bonyolulttá teszi, hogy erőszakkal nem lehet téríteni.
Muszlimmá mindenki csak saját akaratából válhat (ami valljuk be fair, ha
belegondolunk, hogy a katolikusok többsége nagyjából életének első fél évében
válik katolikussá, amikor az öntudat még nem mondható túlontúl acélosnak). Amikor
tehát az Iszlám terjeszkedése folytán kinövi azokat a kereteket, amire
létrehozták – az arabok vallása -, akkor változtatni kellett rajta. Engedni
kellett azokból a kötöttségekből, amik gátolták a terjesztését. Gondoljunk csak
bele: a vallás terjesztői először találkoznak a sztyeppén a török nomádokkal és
elkezdik a stand up-ot, hogy naponta ötször kell imádkozni, meg hogy nincs
alkohol, meg hogy dzsámiba kellene járni, meg hogy a nők sokadrangúak, és a
kutya nem kívánatos. Ha ezek a hitelvek maradnak, alighanem a török zászlóban
most nem túl sok félhold lenne. Ugyanis egy lovas nomád nép nemigen teheti meg,
hogy az állandó vándorlás közepette naponta ötször megállítsa a törzset
imádkozni, vagy hogy éppen dzsámit építsenek a puszta kellős közepén. Ezentúl
pedig a nők egyenrangú félként szerepeltek az akkori török hierarchiában,
ugyanígy rendkívül fontos szerepe volt a kutyának a mindennapi életben.
 |
| Kolostorbelső Blagaj Forrás: http://tekijablagaj.ba/en/portfolio/about/ |
Kialakult
tehát egy vallási cuvee, amihez az összetevőket az Iszlám és a török sámánizmus
biztosította. A dervisek lesznek majd a kulcsemberek a két vallás között,
valamint az Oszmán Birodalom kialakulását követően a vallás és a hatalom
között. Ők voltak az Iszlám misztiusai. Tanításaik nem alkottak egységes
egészet. Amiben viszont egyetértettek: “aki önmagát megismeri, Istent is
megismeri” (ahogy a hazai Pál utcai Fiúk nevű rocktömörülés megfogalmazza:
“Istent kerestem, s magamat találtam…”). Sikertörténetük akkor indul, amikor
egyik tagjuk misztikus segítségével hatalomra segít egy szultánt, aki hálaként
Isztambulban kolostort nyit nekik. Ekkor nyílik meg nekik az út Nyugatra, és
pár évtizeden belül már több mint harminc derviskolostor állt a Balkánon (nem
megfeledkezve a pécsi tettyei, valamint a már említett budai Gül babának
tulajdonított kolostorról).
Ahogy a
keresztény szerzetesrendek is több ágra szakadtak, úgy a dervisrendek is
többféle módon igyekeztek Allah-hoz közelebb kerülni. A mevlevik süveggel a
fejükön, karukat kitárva, fejüket balra biccentve, ritmikusan körbe-körbe
pörögnek, amíg el nem érik a kívánt állapotot. A halvetik bizonyos időközönként
negyven napra elvonulnak a világtól és egész álló nap csak Allah különböző
megnevezéseit ismételgetik ritmusosan, miközben napi néhány szem olivabogyó
képezi táplálékukat. A rufáik pedig önsanyargatással igyekeznek elérni a földön
túli érzést (tüzes vasat nyalogatnak, mérges kígyók fejét harapdálják…). Egy
biztos: a sámánizmusból fennmaradt a tűz és a dob (ezáltal a zene, tánc,
ritmus) fontossága. A vallásuk főként három személy tiszteletére alapult. Allah
volt a dicsőséges, Mohamed az Ő prófétája, Ali pedig (Mohamed veje, a negyedik
kalifa) a példa, aki előttünk jár. Tehát egy Szentháromság, akiket még tizenkét
imam követ (ismerős valahonnan, ugye?) A dervisek ezen felül normál
átlagemberekként élhettek: lehetett családjuk, szakmájuk, a többi embertől
mindössze annyi különböztette meg őket, hogy életük vezérfonalát az állandó
istenkeresés jelentette. Ja, és persze a viseletük, amelyek közül a fejfedő és
az öv sok mindent elárult róluk (ahogy már Forrest Gump is megfogalmazta a
cipőről: Elárulja, honnan jöttél, és merre tartasz). Fejfedőjük egy henger
volt, ami kupolában végződött, körültekerve turbánnal, tetején egy rózsával
(gül -így most már lassan visszakanyarodhatunk Gül babához, aki nevét a
rózsáról kapta, akiről aztán majd a budai Rózsadombot is elnevezik). Ha és
amennyiben pedig nőtlenséget vállaltak, akkor a bal fülükbe egy karikát
lógattak.
 |
| Dervisek viseletét bemutató kiállítás a budapesti Gül baba türbéje mellett. Forrás: http://kirandulastippek.hu/budapest/gul-baba-turbeje |
A további
kiegészítők mindegyikét csak a babák övén lehetett megfigyelni (baba = apó,
rendfőnök). Maga az öv – kemer – a rend tagjainak útja és rendfokozatuk
kifejezésére használták az övüket. A legenda szerint az elsőt Ádám használta,
amikor kiüldözték a paradicsomból. Felkötése a feltétlen szolgálatkészség
kifejezője. Az övet a tizenkét ágú Palheng-kő díszíti, ami ónixból készül és
annak a jele, hogy a dervis késznek érzi magát az istenszolgálatra, a rend
szabályainak követésére, a bölcsek tiszteletére, valamint, elfogadja hogy
keveset fog enni és aludni a jövőben.A kamberijje egy Nedzsef környékén
található több színben pompázó tojás alakú kő, amit kilyukasztanak és egy
kötéllel az övükre rögzítik. Ali lovának szügyellőjét jelképezi, és a kitartó
szolgálatot és hűséget fejezi ki. A dzsilbend az övre csatos szíjjal
felerősített, bőrből készült, elöl lelógó fedelű erszény, amiben a dervisek a
mindennapi használati tárgyaikat tartották (a bölcsész szimatszatyor egyértelmű
őse). A Tesbih – olvasó, az általunk ismert rózsafűzérre hasonlító, kötélre
felfűzött fából készült gyöngyök sora. nagysága szerint lehetett 500-as, vagy
1000-es. A Korán csoportos olvasása közben, amikor kimondták Allah nevét, akkor
a mellettük ülőnek adták tovább, így körbejárt.
Az önátadás
köve (teszlim tasi) kivételt képez, ugyanis nem az övükre, hanem egy zsinórra
kötve a nyakukban hordták. a Palheng-hez hasonlóan szintén ónixból készül, és a
szélén található 12 félholdacskája a 12 imámot szimbolizálja. Ahogy neve is
sugallja: viselője felkészült arra, hogy önmagát teljesen átadja Allah-nak.
Na, tehát
ezek a dervisek lesznek azok, akik az ötszáz évvel ezelőtt Európa legbővizűbb forrása mellett, egy hatalmas sziklafal tövében megalapítják kolostorukat. Az
ivóvíz biztosítottnak látszik, ugyanis percenként nagyjából 43.000 liter vizet
présel ki magából itt a szikla, hogy aztán majd a Buna folyót alkossa, majd
maratoninak nem mondható kilenc kilométer után már Hercegovina legjelentősebb
folyójában a Neretvában folytassa útját a tenger felé.
Megérkezés
után fapallókon és hidakon tudunk a zubogó víz felett lépkedni, míg több
éttermet keresztezve meg nem érkezünk a sziklafal tövébe, a kolostor kapujába. Azok,
akik meditáláshoz a tenger hullámzását szokták a Youtube-on segítségül hívni,
alighanem megérthetik, hogy hogyan járult hozzá a Buna monoton zúgása a
dervisek kívánt extázisának eléréséhez. A szobák puritánok: fehérre meszelt
fal, kevés bútor, szűk ablakokon beszűrődő napfény… és csend, háttérben a víz
állandó zúgásával. Igen, ember és természet igenis tud egymással harmóniában
élni.
Négyszáz
évvel a kolostor alapítása után a szerzeteseket a jugoszláv hatalom elűzi, majd
csak a század végén térhetnek vissza. Az évezred elején kolostorukat
felújítják, napjainkban hetente kétszer térnek vissza imádkozni az évszázados
falak közé.
Ha át
szeretnénk élni a turisták tömegei nélküli varázslatot, akkor szezonon kívül,
vagy kora reggel, esetleg késő délután kell érkeznünk. A kolostorba csak az
Iszlám előírásoknak megfelelően lehet belépni (fedett fő, hosszú
nadrág/szoknya, cipő nélkül), a szükséges plusz ruhadarabokat biztosítják.
Must see:
Blagaj tekke (Tekija Blagaj)
Nyitva: 8:30-20:30
http://tekijablagaj.ba/en
Jegy: 2 EUR
Parkolás: 2 EUR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése