Az út Barcelonáig

Alig egy pár olyan város van a világon, amit érdemesnek ítéltem/ítélek arra, hogy egy nyaralást csak és kizárólag annak az adott településnek a megismerésével töltsek. Ennek a prominens listának egyik tagja volt Barcelona. Igen, Barcelona. Gaudi, tapas, Camp Nou, Xurros (Csurrosz J), Curizó, Serrano. Barcelona.

Nettó másfél milliós nagyváros, Spanyolország gazdasági motorjának – Katalóniának – a fővárosa. Ha nem szeretnéd az összes múzeumot bejárni, illetve a város környékét is felfedezni, akkor három nap is elegendő lehet. Ha el szeretnél időzni Sangriát kortyolgatva (Magyarósi Csaba után szabadon: Sangriát Barcelonában csak a proli külföldiek isznak ;o)) a tengerparton, vagy órákon keresztül önfeledten tapaszozni, akkor told ezt még túl minimum egy nappal.

Budapestről három választásod van, ha el szeretnél jutni Barcelonába: Wizzair, Ryanair, autó. Az első kettő csak sima szívás, a harmadik ultraszívás. Mi az elsővel utaztunk ki, a másodikkal pedig vissza, így csak „simán” szívtunk. Idealistaként elképzeltem, hogy reggel kiutazunk, a városban akklimatizálódással töltjük a napot a szállás elfoglalása után, egy kis kávé, egy kis xurros, csatangolás a gótikus sikátorokban, etc. Így gondoltam én... Aztán egy hónappal az indulás előtt a Wizzair is elmondta, hogy ő hogyan tervezi az első napomat.

Ugyanis nemes egyszerűséggel törölte a reggeli járatot és nagylelkűen felajánlotta, hogy ingyen átfoglalhatok az alapból is olcsóbb esti járatra. Első felháborodásomban meg is írtam nekik, hogy ugyan már még is csak hogyan gondolják. Ők meg visszaírták, hogy márpedig nekik joguk van ehhez, és tényleg... Jelen pillanatban a Wizzair és kedves komája a Ryanair konkrétan azt tesz, amit akar. Zárójelben jegyezném meg, hogy kint egy tapaszos helyen találkoztunk hazánkfiaival, akikkel rövid beszélgetés után rájöttünk, hogy ugyanazon a napon érkeztünk, csak ők reggel, mi pedig este. Kérdeztem, hogy akkor Ryanair-rel jöttek, mert ugye a Wizzairt lemondták... Meglepetten néztek rám, mint egy UFO-ra, és annyit válaszoltak, hogy de igen, a Wizzair-rel jöttek. Kiderült ugyanis, hogy ez a kedves légitársaság túltolja a kiadható helyek számát, majd azt kommunikálva, hogy a gépet ilyen-olyan oknál fogva törölték, átpakolja az emberek felét az esti gépre, amivel egyébként a kutya sem menne.

Ezen kívül pedig aktívan kommunikálják minden médiában, hogy milyen visszaélések történnek a csomagtérbe feladott poggyászokkal kapcsolatban. Mindez természetesen azért, hogy mindenki be legyen sz**va, és magával akarja vinni az utastérbe a csomagját. Erre szolgál lehetőségként, hogy Priority Boarding-ot választva, magunkkal vihessük kis kofferünket. Ferihegyen ki is érünk a szokásos fapados bádogkarámba, ahol is 130 ember várakozott a priority boarding sorban, további 20 pedig a non priority-ben. Nyílván előzékenyen előre engedtek minket a kedves Wizzair-es kollégák, majd kinyitva a karám ajtaját kiengedtek minket a futtatóba, hogy ott töltsük a taknyos, szeles, hideg sötétben a további 20 percet, amíg a non prioritys utasok check-olását végezték. NO COMMENT.

De kanyarodjunk vissza a fő csapásvonalra: Barcselóná. Szűk két óra alatt meg is érkeztünk, nincs időeltoltolódás, nem kell tekergetni az órát, viszont a város nyugatibb fekvése végett nagyjából egy órával később kel a nap és ennek megfelelően egy órával később is nyugszik. A fapados járatoknak egy előnye van: az El Prat repülőtér B termináljába érkeznek, ahonnan a számunkra preferálandó RENFE kötöttpályás szerelvényei is indulnak a város felé. 10-15 perc séta után (folyamatosan a RENFE/vasúti tábákat követve) érkezünk meg a vágányokhoz. Itt két jegyautomata mellett az infós pultnál is tudunk jegyet venni. És most jön a lényeg: Must have -> T10 jegy! Mindössze 10,2 Euroba kerül, és a következő szuperképességekkel rendelkezik: 10 utazásra jogosít, 1 óra 15 percig lehet egy kezeléssel utazni, és közben át is szállhatunk (akár végtelenszer is), egyszerre több ember is használhatja, és a repülőtér és a város között közlekedő vonatra is tökéletesen jó. Könnyed fejszámolás után kijön, hogy egy út így alig több mint 1 Euroba kerül (összehasonlításként egy vonaljegy 2,2 Euro, de még átszállásra sem alkalmas).

Tehát, felszálltunk a vonatra, ami nagyjából 18 perc alatt berepít a Sants vasútállomásra, ahol végtelen számú metróra szállhatunk át. Igen, 18 perc alatt. Ugyanis a leleményes katalánok úgy gondolták, hogy a gyorsabb haladás végett a vonatok pályáját is leviszik a föld alá, a már meglévő 8 (!) metróvonal mellé. Így bárhova is szeretnél eljutni a városon belül bátran használd a metrót, mert biztonságos, gyors, és kis túlzással még a szomszéd közértbe is megy egy metróvonal. Valahol itt is megfigyelhető a latin mentalitás: van 8 metróvonaluk, ami egyáltalán nem működik tökéletesen, egyik állomás sem úgy néz ki, mint egy modern képzőművészeti kiállítóterem (4-es metró BP), valahol ők megelégedtek a „good enough”, „jólvanazúgy” kategóriával, és messziről tesznek a tökéletesre. Mi például egy nagyobb eső után voltunk, és konkrétan az egész aluljáró tele volt vödrökkel. Ahol pedig a vödrök nem segítettek, ott nemes egyszerűséggel felszórták homokkal, vagy fűrészporral. A lényeg, hogy a barcelonai honpolgár el tudjon jutni A-ból B-be.

Erősen ajánlott olyan szállást választani, ami metróállomás közelében van. A központi látnivalók között (Barri Gótic, Eixample, Montjuic), nagyobb edzettséggel már akár gyalogszerrel is lehet közlekedni. Amire még érdemes odafigyelni: NE vigyél magaddal otthonról mindent, ugyanis ugyanazokat a dolgokat kint is meg tudod venni (babgulyás-, illetve pacalkonzerv). Nem jellemzőek viszont a nálunk megszokott áruházláncok. Ott valahogy jobban működött a helyi kiskereskedők érdekvédelmi szervezete, akkor amikor a magyar bolti kereskedelmet kilóra megvette a Tesco és a Spar. Két utcasarok között minimum egy borozó, egy élelmiszerbolt, egy gyorskajálda és egy pékség biztosan van. Amire viszont készülni kell (pláne, ha a légitársaságod figyelmessége révén este nyolckor landolsz), hogy a boltok többsége 9:00-21:00-ig tart nyitva.

Szállásoknál meleg szívvel tudom ajánlani az apartmanokat. Amikor odaérsz a repülőtérre odacsörögsz nekik, hogy megjöttél (igény szerint transzfer-szolgáltatást is nyújtanak), és mire a szállásra érsz, ők már lent várnak az épület előtt. Kedvesek, tudnak angolul, elmondják a legfontosabb infókat a szállásról, a városról. Amennyiben viszont később csekkolsz be, akkor plusz költséget számolnak fel (20:00-22:00 – 10 EUR, utána 25 EUR). Amiben ezek az apartmanok varázslatosak, hogy fognak egy átlagos lakóház átlagos lakását, kompletten felújítják, és kiadják. Van benne minimum három szoba (nappali + 2 háló), és akár két fürdő is. A lényeg pedig: tökéletesen felszerelt konyha (hűtő, fagyasztó, sütő, mosogatógép, mosógép, só, cukor, olaj, stb.). Ergo nincs rákényszerítve az ember, hogy unos untalan étteremben kajáljon, ami kifejezetten jól hat egy barcelonai látogatás büdzséjére. Ezen kívül (természetesen újra csak magamból indulva ki), szintén védelmezően hat a pénztárcánkra, ha egy mini kotyogós kávéfőzőt viszünk magunkkal. Fenn áll ugyan a veszély, hogy (mint nálunk szokás) félreállítanak a repülőtér biztonsági ellenőrzésén, mert rakétahüvelynek nézik a kis kotyit, de ha reggelente csak egy kávét számolok, négy nap kint tartózkodással, akkor az minimum 10 EUR, míg egy 250 g-os kávét 2,5 EUR-ért már lehet kapni. Amire viszont nem minden esetben készülnek, az a hideg. Nálunk például november közepén egy elektromos fűtőtesttel igyekeztek megoldani egy 75 négyzetméteres lakás felfűtését. És nehogy azt gondoljuk, hogy ez kivételes. Éppen a Güell parkban sétáltunk, amikor egy helyi idegenvezető lánytól kérdeztem meg, hogy normális-e, hogy már napok óta „csak” 14 fok van, és folyamatosan lóg az eső lába. Ő erre azt felelte: látja ott azokat a rövidnadrágos embereket sétálni az utcán? Na, hát ők barcelonaiak, ugyanis nem szokás hosszú ruházatból túl sok példányt a szekrényben tartani, mivel nem nagyon van/volt rá eddig szükség.

A következő fontos téma: zsebesek. nekem hál’ Istennek nem volt hozzájuk szerencsém (vagy még nem vettem észre ;o)). De jó megoldás, ha a bankkártyánkat az iratainkkal, és a készpénzállományunk jelentős részével a szálláson hagyjuk, és csak annyi készpénzzel mozgunk, amennyi aznapra feltétlenül kell. Még optimálisabb, ha ezt a pénzt is kisebb tételekben visszük magunkkal, szétosztva a hátizsákban, zsebben, végbélben elhelyezett apró fiolában, stb. Hátizsákunk védelme érdekében, pedig szerencsés, ha a forgalmasabb helyeken egyszerűen nem a hátunkra dobjuk, hanem elöl viseljük. Tehát repülés pipa, metró pipa, bevásárlás pipa, szállás pipa, JÖHET BARCELONA!

Kolumbusz, ahogy nem tanultuk

Madeira, Porto Santo, Zarco, szaftos pletykák, összeesküvés-elméletek, szerelemgyermek, Kolumbusz portugál volt. Hogy mi??? Mindjárt elmesélem. Következzen egy bulvárcikknek is beillő bejegyzés.

Az eltökélt Kolumbusz Kristóf Funchalban
Forrás: www.visitfunchal.pt

Két portugál Kolumbusz kutató azzal állt elő, hogy Amerika valódi felfedezőjének valódi neve Salvador Fernandes Zarco volt, és a portugál Cuba településen látta meg a napvilágot 1447-ben, tehát négy évvel az általunk ismert és elfogadott genovai fiatalember születése előtt. Az általuk publikált tanulmányt pár évvel ezelőtt hozta le a HVG és eléggé Madeirához kapcsolódónak gondoltam ahhoz, hogy röviden összefoglaljam, miről is van itt kérem nagyban szó. 
Az általunk már ismert félszemű Zarconak született egy lánya -Isabel Goncalves Zarco, aki hogy-hogy nem, engedett a csábításnak és össze talált feküdni Tengerész Henrik unokaöccsével - Don Fernando-val. A gyümölcs beérett és megszületett a későbbi felfedező, akit az anya nevére kellett keresztelni, mivel az abban az időben meghatározónak számító inkvizíció nem nézte volna jó szemmel, hogy egy királyi sarj egy kikeresztelkedett szefárd zsidó lányával vállaljon gyermeket. Ezt követően pedig zabi nem zabi, az udvarban nevelkedett. 

Mindez pedig magyarázatot szolgáltathat egy csomó mindenre:  az általunk ismert Kolumbusz ugyanis öt nyelven beszélt, értett a csillagászathoz, a matematikához, a hajózáshoz, bejáratos volt a portugál és a spanyol királyi udvarba, leveleiben portugál szavakat használt és azokat az S.F.Z. monogrammal zárta le (Salvador Fernandes Zarco = Fernando fia). Az Újvilág majd minden területét spanyol vagy portugál településekről, vagy személyekről mintázva nevezett el. Az általa legszebbnek tartott Kuba szigetét például a szülővárosáról Cuba-ról. De ott van még Belém, Guadiana, Sao Vicente, Faro, egyetlen újvilágbeli helynek sem adta Genova vagy más itáliai város nevét. 

Mint már tudjuk Kolumbusz a Madeira melletti Porto Santo kormányzójának -Perestrelo-nak lányát vette el, ami kézenfekvő, ha belegondolunk, hogy nagyapja (Zarco) és apósa (Perestrelo) kormányzótársak voltak. Hogy tehette volna mindezt meg egy szegény takácsmester fia?

Salvador Fernandes Zarco... Akarom mondani: Kolumbusz és a Santa Maria
Forrás: www.player.hu

Valamint hogy tovább szőjem az összeesküvés-elméleteket: valószínűsíthető, hogy II. János portugál király nem kipenderíti a tőle audienciát kérő későbbi felfedezőt, hanem egyenesen a spanyol királyi párhoz küldi őt. Hogy miért? Hogy elterelje a spanyolok figyelmét a portugálok által frissen felfedezett Afrikát megkerülő útról és őket a semmibe vezesse. Magyarán Kolumbusz egyáltalán nem gondolta komolyan, hogy bármit is fel fog fedezni, miközben Nyugatra hajózott. A portugálok (és az amerikai indián őslakosság) legnagyobb pechére azonban belebotlott egy új kontinensbe, ami aztán a spanyolok és nem a portugálok felemelkedését hozta magával. 

PS: állítólag Genovában valóban született nem sokkal később egy Kolumbusz Kristóf, de belőle tényleg takács lett... ;o)

Must see:

Santa Catarina park - Funchal - Kolumbusz szobor (a város felőli főbejárat után balra tartva)
7:00 - 19:00
Fantasztikus növényzet, fantasztikus panoráma a városra és az Édeskömény-öbölre.

Casa Colombo - Porto Santo - Kolumbusz háza
Nyitva: Kedd és ünnepnapok zárva, H-Sze-Cs-P-Szo: 10:00-12:30; 14:00-17:30; V: 10:00-13:00
Július-Augusztus-Szeptember: Kedd és ünnepnapok zárva, H-Sze-Cs-P-Szo: 10:00-12:30; 14:00-19:00; V: 10:00-13:00
Belépő: 2 EUR

Az Édeskömény-öböl (Funchal óceánpart) felfedezése a Santa Maria-val (esetleges delfinlessel)
Délelőtti trip: 10:00-13:30
Délutáni trip: 15:00-18:00
Belépő: Felnőtt: 35 EUR, gyermek: 17,5 EUR

Kolumbusz Kristóf – majdnem ahogy az iskolában tanultuk

Kolumbusz Kristóf fiatal ügynökként
Forrás: twitter @Christo32307612

Ebben a perfekt sztoriban akkor mélyültem el jobban, amikor kiderült, hogy Amerika felfedezője bizony nem csak hogy járt Porto Santon (Madeira kistestvére), de kisebb-nagyobb megszakításokkal majd’ 10 évig élt is itt. Megtekinthető a háza a szigeten, ezen kívül pedig Funchal központjában a Santa Catarina Park bejáratánál áll egy hatalmas bronzszobor emlékezve az új világképet teremtő genovai (?) kalandorra. Ki is volt ez a férfi, milyen nemzetiségű, miért indult el egy olyan úton, amiben szinte senki sem hitt? Ennek járok most utána.

Eljött a pillanat... Majd 800 év után 1492-re végre sikerült visszafoglalni az Ibériai-félszigetet az „arab betolakodóktól”. A spanyol királyi ház a lefoglalt birtokoknak és a mórok hátrahagyott ingóságainak és ingatlanjainak köszönhetően óriási beruházható tőkére tett szert. Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd mint Magyarország privatizációt követő moguljai ültek a pénzkupacuk tetején és vártak egy „brókerre”, aki majd megforgatja a pénzüket remélhetőleg óriási hasznot realizálva.

A bróker Genovából még ebben az évben meg is érkezett, de erre majd egy kicsit később visszatérek, kezdjük csak az elején:

Mint a mesekönyvekben: volt egyszer egy szegény takácsmester Taljánországban, és volt ennek a takácsmesternek két fia. A takácsmester nem azért volt szegény, mert ügyetlen volt, hanem mert a makrogazdasági körülmények nem voltak túlontúl optimálisak. Leegyszerűsítve a képletet: az Oszmánok elfoglalták a Közel-Kelet jelentős részét 1453-ban pedig elfoglalták Konstantinápolyt is. Így akadályozva/megnehezítve a Selyemút forgalmát, így csökkentve az itáliai városállamok bevételeit, így csökkentve közvetetten a genovai takácsmester potenciális megrendeléseit. De amit ekkor még a törökök legrosszabb rémálmukban sem gondoltak volna: ezzel kényszerítették rá a levantei kereskedőket arra, hogy alternatív útvonalat keressenek a Távol-Keletre és ezzel ösztönözték őket egy új kontinens felfedezésére.

Filipa Moniz Perestrelo
Forrás: www.findagrave.com

A szegény takácsmester fiai ezért utazó ügynöknek álltak és hajóval járták a kor hatalmait, megrendeléseket, megbízásokat keresve. Így jutottak ki 1476-ban az Atlanti-óceánra, ahol egy kalóztámadás miatt a portugál partokon kerestek menedéket. Innentől kezdve „Barátok közt-ös” fordulatok következtek: Kristóf ugyanis megismerkedett a portugál király egyik legfőbb bizalmasának lányával (Filipa Moniz Perestrelo), akit nagy lelkesedésében el is vett feleségül. Mivel az após ekkor már a Madeira melletti Porto Santo szigetének kormányzója volt, ezért kézenfekvő volt, hogy ők is oda költözzenek. Korán kiderült azonban, hogy Kolumbusz nem nagyon szeret egy helyben ülni, a következő 10 évben bejárta az óceánparti államok jelentős részét (Angliában és Írországban is többször járt), gondolva arra a feltevésre, hogy a távolság segít az amúgy ellaposodó kapcsolatok mesterséges hosszabbításában. A pletyka szerint majd minden kikötőben volt már valaki, aki „várta” őt. Miután felesége tragikusan korán elhunyt, apósa nem is tűrte sokáig exvejét és idejekorán ki is penderítette Porto Santoról fiával és fivérével együtt.

Kolumbusz Kristóf és fia Diego
Forrás: History.info

A Kolumbusz családnak ezért gyorsan egy újabb „megbízóra” volt szüksége. Ezért előbb Spanyolországba, majd pedig Portugáliába hajóztak, hogy egy új tervhez – Japán és India elérése folyamatosan Nyugatnak tartva, feltételezve a Föld gömb alakját. Na, ez a felvetés elég távol állt akkor még a csillagászati mainstreamtől, ennek megfelelően mindkét ország mindkét királya hosszas nevetés után kidobta. A háttérben alapvetően nem a csillagászati meggyőződés húzódott, hanem az a tény, hogy nem nagyon volt ezidőtájt kidobandó pénzük egy ilyen kalandra. Más volt azonban a helyzet hat évvel később. A spanyol királyi pár 1492 januárjában megkötötte a szerződést Kolumbusszal, aki augusztusban három hajó (Santa Maria, Nina, Pinta) és 2 millió Maravédi (a helyi fizetőeszköz) társaságában elindult, hogy október 12-én kiköthessen Indiában. Ja, nem: a Bahamákon. A mai napig sem tudjuk pontosan, hogy melyik szigeten szállt partra a mi felfedezőnk. Visszatérve hajója Barcelonában kötött ki, ahol a királyi pár éppen azidőtájt tartózkodott. Barcelona lett így a város, ahol a Kolumbusszal "utazó" hat darab amerikai őslakost a Szt. Eulália székesegyházban megkeresztelték. Itt áll azóta is Kolumbusz oszlopa, tetején a földgolyóval és a felfedezővel, ahogy a tenger felé fordulva éppen Algériát fixálja. Állítólag túl snassz lett volna, ha Kolumbusz a szárazföld felé, Amerika felé veti tekintetét. Arról nem is beszélve, hogy abban az irányba éppen Madrid - Barcelona ellenlábasa - fekszik. Ezt követően még háromszor kelt át az óceánon és elérte Hispaniola szigetét, Puerto Ricót, Panamát és Jamaicát, ahonnan jó európaiként arannyal, haszonnövényekkel és rabszolgákkal tért haza. Amikor realizálták, hogy egy új kontinensről van szó, Kolumbuszt a későbbi Amerika alkirályává nevezik ki. Halálával (1506) ez a cím örökölhetővé vált, így azt fia, Diego Kolumbusz is megkapta.

Kalandos életút egy szegény takácsmester fiától, nem?!

Must see:

Santa Catarina park - Funchal - Kolumbusz szobor (a város felőli főbejárat után balra tartva)

7:00 - 19:00

Fantasztikus növényzet, fantasztikus panoráma a városra és az Édeskömény-öbölre.

Casa Colombo - Porto Santo - Kolumbusz háza

Nyitva: Kedd és ünnepnapok zárva, H-Sze-Cs-P-Szo: 10:00-12:30; 14:00-17:30; V: 10:00-13:00

Július-Augusztus-Szeptember: Kedd és ünnepnapok zárva, H-Sze-Cs-P-Szo: 10:00-12:30; 14:00-19:00; V: 10:00-13:00

Belépő: 2 EUR

Az Édeskömény-öböl (Funchal óceánpart) felfedezése a Santa Maria-val (esetleges delfinlessel)

Délelőtti trip: 10:00-13:30

Délutáni trip: 15:00-18:00

Belépő: Felnőtt: 35 EUR, gyermek: 17,5 EUR