Azok a
szerencsések, akik az utazási irodák által erőltetett Szarajevó, Mostar, Jajce
szentháromságból tovább tudnak/akarnak lépni, Hercegovinában egy olyan
meghatározó vallási és kultúrális élményben részesülhetnek, amit csak a világ
nagyon kevés pontján élhet meg az ember. Itt konkrétan egy harminc kilométer
sugarú körön belül megtalálhatjuk a világ egyik legnépszerűbb Mária
zarándokhelyét, az Európa legbővízűbb forrása mellett található dervis
kolostort és Hercegovina egyik legszebb kilátását biztosító hegyén álló ortodox
monostort. Igen, három teljesen más rítusú vallás egy fél Komárom-Esztergom
megyényi területen! Tudom-tudom, hogy Erdély, meg hogy ott már századok óta
élnek egymás mellett, meg hogy tordai vallásbéke, meg hogy… De értsük meg ez
itt teljesen más. Itt nem a keresztény vallás, a 16. századi vallási
felfordulása okán keletkezett egy-két felekezetéről van szó, hanem három olyan vallásról, amelyek az elmúlt
évezredben irtották- és kölcsönösen kiátkozták egymást és úgy tekintenek
egymásra mint az Antikrisztusra. Igen, itt három vallás él egymás mellett, és
egy délszláv népirtást túlélve bár, de köszönik szépen jól vannak, és ha jól
ütemezzük a napot, akár mindhármat meg is tudjuk nézni.
De kezdjük
Medjugorjevel. Alighanem ha nincs a jelenés, akkor ez a település még mindig
egy lenne a sok környékbeli porfészek közül, ahol a szirtes, bozótos terepen
kecskéket legeltetnek, és legfeljebb a kecsketej különböző leképezéseit tudnánk
autentikus kecskepásztoroktól megvételezni. Apropó jelenés, apropó
kecskepásztor.
 |
| Jelenések hegye - Medjugorje |
1981. június
24-én (Szt. Iván napján) este hat magasságában hat kecskepásztor gyerkőc éppen
a megnevezésüket kölcsönző jószágokat sétáltatták, amikor is az elhagyatott Crnica
hegyen egy fehér tünemény jelent meg nekik, feje fölött tizenkét csillaggal,
karjában egy gyermekkel. Nyilván senki sincs felkészülve egy ilyen találkozásra
Szűz Máriával. Így voltak ők is, a legegyszerűbb megoldást választva
elrohantak. Másnap azonban a kíváncsiság győzött, újra felmentek a hegyre, és
Mária a gyermekkel újra ott volt és megosztotta velük, hogy mindaddig minden
nap megjelenik nekik, amíg mind a tíz titkát meg nem osztja velük. Tehát
innentől kezdve ha együtt voltak, ha nem Mária megjelent nekik. Hatuk közül
hárommal már mind a tíz titkot megosztotta, így már „csak“ havonta egyszer
jelenik meg nekik, a fennmaradó három látnoknak még mindig minden nap jelenése
van. Ezen kívül pedig minden hónap 25-én egyikükkel üzen a világnak, amit aztán
minden fórumon továbbítanak a hívők felé: rádión és tévén (igen, Medjugorjenak
saját rádiója és kábelcsatornája van), manapság pedig már interneten keresztül
is.
Amikor a
nyolcvanas években híre ment, hogy jelenés volt Bosznia-Hercegovina területén, a
vallási toleranciában nem éppen erős jugoszláv kormány nemes egyszerűséggel
lezárta a települést és a hegyoldalt a zarándokok elől. Amikor aztán a
kilencvenes évek rendszerváltozása után megnyilhatott volna a szélesebb plénum
előtt, érkezett a délszláv háború és ezzel együtt az évszázad egyik
leggusztustalanabb sztorija. A jelenések hegyét helyi fegyverkereskedő lőtérnek
használta, a horvátok haláltáborokat hoztak létre a település közelében, ahol
bosnyákokat és szerbeket vallattak és kínoztak, a háború tetőpontján pedig
szintén horvátok elrabolták a mostari püspököt, félholtra verték, és fogságba
vetették, amíg az ENSZ dicső különítménye nagy dirrel-durral ki nem
szabadította. Ezt követően nem csoda, hogy az időközben felcseperedő
gyermekeknek látomásaik során legtöbbször a BÉKE szó hangzik el. Ennek
köszönhető, hogy hívei nem csupán Szűz Máriaként emlegetik, hanem a Béke
Királynőjeként is.
Tehát még
egyszer, ha nem volt eléggé mellbevágó az előző bekezdés: Igen, volt már máshol
is jelenés. Portugáliában (Fatime) és Franciaországban (Lourdes) is megjelent a
Szűzanya. Mindkét helyen gyermekek voltak a látnokok. De ott egy pár jelenést
és azt követő csodás gyógyulást leszámítva, ma már nyoma sincs természetfeletti
jelenségeknek. Itt azonban, ha és amennyiben igaz a történet, hat embernek több
mint 27 éve már, minden áldott nap (vagy „csak“ minden hónapban) megjelenik
Szűz Mária. Ez egy
olyan story, amiről Muldert egy feszítővassal sem lehetne leszedni. És itt jön
a csavar. Ugyanis a katolikus egyház egy jól kitervelt blöfföt sejt a háttérben
és nem hajlandóak a jelenések természetfelettiségét igazolni. A háttérben
nyilván itt is a jó öreg politika húzódik meg. Nem más feszül is egymásnak mint
a helyi ferencers rend és a katolikus egyházmegye. Egy kis háttérinfo: a
történelem során egy érdekes sorminta alakult ki Hercegovina egyháztörténetében.
Amikor egy külső, ellenséges hatalom közeledett, a katolikus egyház megemelte
kalapját és továbbállt, míg a ferencesek kitartottak híveik mellett (ahogy
illik: jóban, rosszban). Így volt ez a török idején: török jött, katolikus kar
ment, ferencesek maradtak; délszláv háború: horvát jött, katolikus kar ment,
ferencesek maradtak. Egyértelműen nekik köszönhető, hogy az adományok és a
kincset érő ivóvíz eljutott az arra leginkább rászorulókhoz és a térségben nem
történt még nagyobb humanitárius katasztrófa.
A hat
fiatal is a legközelebb található ferences baráthoz rohant, ő vette őket
védelmébe, ő lett a szó szoros értelmében vett lelki pásztoruk. Amikor aztán
Jugoszlávia megszűnt, délszláv háború elmúlt, katolikus kar visszatért, az első
dolguk volt a medjugorjei jelenések megkérdőjelezése. Nagy segítségükre volt Joseph
Ratzinger (igen, a későbbi XVI. Benedek pápa), aki nyilatkozatában fejtette ki
kétségeit a jelenésekkel kapcsolatban. A ferences-katolikus harc a térségben
lassan egyházszakadással fenyeget. 2018: A katolikus egyház még mindig nem
tekinti természetfelettinek a jelenéseket, Szűz Mária a mai napig minden hónap
25-én kinyilatkozik az azóta többgyermekes szülővé váló látnokokon keresztül,
évente több mint 2.000.000 zarándok látogat el a városba. Igen, kétmillió. Medjugorje
Bosznia-Hercegovina legtöbb vendégéjszakával rendelkező turisztikai
attrakciója.
Az egész
város mára már úgy van felépítve, hogy minél hatékonyabban tudja fogadni és
kiszolgálni az ide érkezőket. Mindenhol újonnan épült panzió, étterem, kávézó.
A busz berobog a főtérig, ahol villámgyorsan leszáll róla újabb 40 zarándok.
Leszállunk, körbenézünk. Tömeg. Bazár. Instant katolikus Las Vegas. Pólók,
képek, baseball sapkák, szobrok mind-mind hirdetik, hogy itt bizony Szűz Mária
jelent meg. Giccs giccs hátán. Nem lepődnék meg, ha az egyik félreeső
zugárusnál meg tudnák adni Szűz Mária mobil számát (Egy neves humoristától
idézve és egy kicsit módosítva).
Majd magunk
mögött hagjyuk a tömeget, a bazárt. Megkezdődik az út felfelé. És nem csak a
túrát tekintve, hanem spirituálisan is. Először csak mezitláb felfelé
bandukoló, menni alig tudó idősek csapata. Utána egy család, akik ölben viszik
felfelé járásképtelen lányukat. Férfiak csoportja, akik egy ágyon viszik
nyaktól lefelé lebénult barátjukat. Viszik. Mert nincs út. Ezrek bukdácsolnak
felfelé hatalmas sziklákon naponta. Majd pár kilométerrel feljebb megérkezünk a
jelenések helyére. Hófehér Mária szobor, valamint Jézus a kereszten. Körben
hívők százai. Egy felnőtt férfit látok zokogva, miközben a feszületen lévő
Jézus odaszegezett lábát szorítja. Állok középen. Nem hiszek a szememnek.
Kitántorgok a körből, leülök egy sziklára. Nézem az embereket. Gondolkodom,
hogy mi az, ami ennyire mellbevágott. Percek telnek el. Rádöbbenek: A hit. A
hit, ami sugárzik a felfelé tartók arcán, ahogy telitorokból éneklik saját
nyelvükön vallási éneküket. A hit, ami
ott volt a tolókocsis lány arcán. A hit, amit láthattam a teljesen lebénult
fiatalember szemében. A hit, amit a mai világunkban már oly kevésszer látunk. A
hit, amit a katolikus egyház már egyre kevesebb embernek tud közvetíteni (vagy
egyre kevesebben vevők rá). A hit, amire egyre nagyobb szükségünk lenne, és
amit a minket jelenleg körülvevő világ két kézzel írt.
MEDJUGORJEBA
EL KELL MENNI! Engedjük el a tömeget, engedjük el a bazárt. Tegyük el a telefont
és a fényképezőgépet. Zarándokoljunk fel a hegyre, ha tetszik mezitláb. Üljünk
le egy sziklára és hallgassunk. Hallgassunk.
