Madeira - földrajz - Szerencsés szigetek

A sziget egyik endemikus állatfaja -
a madeirai babérgalamb. Forrás:
https://de.wikipedia.org/wiki/Silberhalstaube

Madeirának mindössze egy UNESCO világöröksége van, ez pedig a sziget ÉK-i részén fekvő babérerdő. Ha szeretnétek egy olyan helyen túrázni, ami megszólalásig úgy néz ki, mintha a jégkorszak előtti Európában túráznánk, akkor megtaláltuk a megfelelő túraútvonalat, irány a Caldeirao Verde túra Queimadasból. Itt ugyanis minden úgy maradt, ahogy a kontinensen volt, ugyanis itt nem volt jégkorszak. De hogy hogyan is alakult ki a sziget egyedi élővilága?
A növény és állatvilágnak, amely évmilliók alatt gyarmatosította Madeirát, alkalmazkodnia kellett a helyi körülményekhez: klímához, a vízháztartáshoz, a talajhoz, továbbá összetett kapcsolatrendszert  (versengőt, vagy szimbiotikusat) kellett kialakítania a többi élő fajjal.Néhány faj, amely eleinte sikeresnek tűnt ebben a hódítási folyamatban, és nagy, a szigetre kiterjedő populációkkal rendelkezett, végül természetes módon kihalt, azelőtt, hogy az ember megérkezett volna a területre (endemikus puhatestűek – csigák). A kihalásoknak vagy a fajok közti verseny az oka, vagy a természeti körülmények, elsősorban a mikroklíma megváltozása. A sziget parányi mérete miatt az itt meghonosodó élőlények külső környezeti változásra kevéssé tudnak reagálni, alkalmazkodni, és akár egy minimális eltérés az addig megszokottól is egy faj kihalásához vezethet. Az átlaghőmérséklet változása, a víz PH-értékének változása, vagy az élettér pusztulása, felaprózódása – például tűzesetek révén - , de ide sorolható a nem őshonos fajok behurcolása is, ezek ugyanis versenyre keltek és helyenként kipusztították az eredeti fajokat. Az ember megjelenése és tevékenysége, a bolygó környezeti állapotának leromlása, az éghajlat változása komoly veszélyt jelent Makaronézia törékeny és egyedi ökoszisztémájára és biológiai sokszínűségére. Más, a kontinensről származó fajok olyan mértékben megváltoztak morfológiailag, anatómiailag és genetikailag is, hogy új fajnak tekinthetjük őket. Ezeket nevezzük endemikusaknak, mert csak itt léteznek.

Famatuzsálem az UNESCO
madeirai rezervátumában.

A fajok, az élőhelyek, és az ökoszisztémák, amelyek ma Makaronéziában megtalálhatók, végső soron ugyanazok, mint amiket Dél-Európában és Északnyugat-Afrikában. És sokkal nagyobb lenne a hasonlóság a szigetek és a közeli kontinensek között, ha nem lennének ezek a szigetek ennyire szerencsések. Szerencsések, mert élvezve földrajzi helyzetüket, valamint az óceán védelmét, klímájuk nem változott drámaian a negyedidőszak eljegesedése során, amikor Európa megfagyott, és számos faj kihalt. A negyedidőszakban – 1,8 Mio-tól 20 ezer évvel ezelőttig -, több eljegesedés is történt az északi féltekén, ami visszafordíthatatlan folyamatokat indított be Európában, a Földközi-tenger vidékén és ÉNY-Afrikában. Ezeken a szigeteken élt túl, és folytatja útját a mai napig néhány európai, afrikai fajt, képezve ezzel egy rendkívül ritka és endemikus biológiai sokszínűséget.

Babérerdő - Fanal - Madeira, Forrás: https://de.wikipedia.org

Ha most szemléljük meg Makaronézia élővilágát, olyan mintha évmilliókat utaznánk vissza az időben, és azt a természetet látjuk, amelyek a jégkorszak előtt voltak éppen erejük teljében a Mediterráneumban. Madeira élővilága az ember 15. századi megérkezésekor egyfajta ökológiai csúcsponton volt. Az ökoszisztémák, az élőhelyek, és a fajok tökéletes egyensúlyt alkottak. Részben erre a mennyországra bukkant Philip Barker-Webb botanikus a 17. században. A makaronéz szigetek keletkezését és hasonlóságát tanulmányozva, ő jött rá először a közös és egyedi eredetre. Ezért javasolta, hogy a szigeteket kezeljék biogeográfiai egységként, amelynek ő adta a Makaronézia nevet. Ennek jelentése Szerencsés szigetek. 

Must see:

PR9 túra: Levada do Caldeirao Verde (ca. 16 km)