Madeira - földrajz - ...Szaporodjatok és sokasodjatok!

Aki a sziget geológiai múltjával is meg szeretne ismerkedni, akkor utazzon Madeira ÉNY-i részére, ott ugyanis egyből két látnivaló is kínálkozik: Sao Vicente lávabarlangja és Porto Moníz lávamedencéi. Sao Vicente barlangjai létüket annak köszönhetik, hogy a Paul da Serra fennsíkról az óceán irányába tartó láva felszíne relatíve gyorsan megszilárdult, aminek az lett a következménye, hogy az alsó - folyékony - részben lévő gázok nem tudtak távozni és így egymással kapcsolatban lévő üregek alakultak ki (amit ma mire használnak? Turistákat visznek oda ÉS rekeszekben bort hűtenek a barlangokban található kis tavacskákban. Fantasztikus az emberi találékonyság.). A lávamedencék viszont pont a láva gyors kihűlésének köszönhetik létüket. Az óceán vizével érintkező láva ugyanis hirtelen dermedt meg, amivel apró medencék képződtek, amit aztán az óceán hullámverése feltöltött vízzel. 

Csak a gyengék hűtik a bort pincében.
A madeiraiak lávabarlangban teszik mindezt. 

Amikor a vulkáni tevékenység befejeződik, és a felszínre került láva kihűl, egy kopár szikla sziget jön létre, amely várja első látogatóit, valamint a természeti elemek hatásait, az eróziót, a domborzati, felszínalaktani változásokat. A vulkán még éppen hogy csak megnyugszik, de a sziget formálódása már meg is indul. Kitett és függőviszonyba kerül saját földtani jellegével, a széllel, az esővel, a parti erózióval, és a hőmérséklet-változással, amelyek évmilliókon át alakítják majd a természetes környezeti feltételeket. Kialakulásuk után a szigeten megindul az ún. biológiai gyarmatosítás, vagyis az állatok és a növények érkezése, amelyek alkalmazkodóképessége és sikeressége meghatározza majd minden egyes sziget élővilágát. 

A biológiai gyarmatosítás számos tényezőtől függ: a földrajzi fekvéstől, a gyarmatosító forrásoktól való távolságtól, valamint azoktól a fajoktól, amelyek elsőként érkeznek a szigetekre, ezek ugyanis jelenlétükkel és ökológiai jellemzőikkel hatással lesznek a később érkező fajokra. A növények és az állatok jobbára a közelebbi területekről érkeznek. Makaronézia szigeteit alapvetően Dél-Európából, és ÉNY-Afrikából érkező fajok gyarmatosították.

Porto Santo lávamedencéi

A biológiai gyarmatosítás sikere függ az uralkodó körülményektől is. Egy újonnan létrejött sziget kizárólag kopár sziklákat nyújt. Nincs termőföld, se édesvíz, így nem tudja fogadni a szövetes növényeket, és az ezektől függő állatokat. Eleinte tehát a biológiai gyarmatosítást ezen szűkös lehetőségek korlátozták, és csak kisszámú állat-, és növényfaj volt képes sikerrel járni. Ezek voltak az uralkodófajok. A madarak, elsősorban a tengeri madarak voltak az elsők, amelyek megérkeztek a fiatal szigetekre. Pihentek, vagy költöttek rajtuk. Ugyanakkor ürüléket hagytak hátra, ami új körülményeket teremtett: megváltozott a talaj-, és a kőzetkémia. A madarak, ezen kívül, más fajok hordozói is, amelyek velük érkeznek meg az új területekre. Ha a minimális feltételek adottak, képesek élőközösségeket alakítani, és kölcsönhatást létesíteni más fajokkal. A kisméretű növények, amelyek pollenét a szelek, esetleg madarak, vagy rovarok szállítják, szintén az úttörő fajok közé tartoznak.

Egyes fajok könnyebben jutnak el a szigetre, mint mások. Némelyeknek szállítóra van szüksége, hogy áthatolja a több mint 600 km-es távot a tengeren: fatörzsre, madarakra. Másoknak pedig a természet megteremtette a képességét, hogy óriási távolságokat tegyenek meg, akár a szél, vagy a víz segítségével. Ez magyarázza, hogy a denevéreken kívül nem találtak őshonos emlősöket Madeira felfedezésekor a 15. században. A hüllőket is csak egy faj képviselte: a madeirai endemikus gyík.

Amikor a természet utat tör egy vulkán tetején - Pico de Areeiro
Forrás: http://www.inportobay.com/de/artikels/die-15-besten-spots-auf-madeira/

A kontinenshez közelebb fekvő makaronéziai szigeteken a gerinces állatok – hüllők, emlősök, sőt szárazföldi madarak is -  nagyobb számban és több fajjal képviseltetik magukat mint a távoli szigeteken, úgymint Madeirán és az Azori-szigeteken. A távolság és az óceán jelentette akadály fontos egy sziget biológiai gyarmatosításakor. Még, ha közel is fekszik a kontinenshez, ahol sok az emlős, akár főemlősök is, vagy hüllők, például kígyók, a valószínűsége, hogy ezen csoport tagjai sikerrel kolonizáljanak egy atlanti szigetet, igen csekély. Ez az oka annak, hogy egy olyan kicsi és eldugott szigeten, mint Madeira, nem találhatóak meg ezek a sokszor veszélyes fajok. 

Must see:

PR1 túra: Vereda do Areeiro

Sao Vicente lávabarlang
Minden nap: 10:00-18:00
Vezetett túrák elérhetőek angol nyelven is.
Felnőtt belépő: 8 EUR

Porto Moníz lávamedence
Minden nap: 9:00-19:00
Felnőtt belépő: 1,5 EUR

Madeira - földrajz - Szerencsés szigetek

A sziget egyik endemikus állatfaja -
a madeirai babérgalamb. Forrás:
https://de.wikipedia.org/wiki/Silberhalstaube

Madeirának mindössze egy UNESCO világöröksége van, ez pedig a sziget ÉK-i részén fekvő babérerdő. Ha szeretnétek egy olyan helyen túrázni, ami megszólalásig úgy néz ki, mintha a jégkorszak előtti Európában túráznánk, akkor megtaláltuk a megfelelő túraútvonalat, irány a Caldeirao Verde túra Queimadasból. Itt ugyanis minden úgy maradt, ahogy a kontinensen volt, ugyanis itt nem volt jégkorszak. De hogy hogyan is alakult ki a sziget egyedi élővilága?
A növény és állatvilágnak, amely évmilliók alatt gyarmatosította Madeirát, alkalmazkodnia kellett a helyi körülményekhez: klímához, a vízháztartáshoz, a talajhoz, továbbá összetett kapcsolatrendszert  (versengőt, vagy szimbiotikusat) kellett kialakítania a többi élő fajjal.Néhány faj, amely eleinte sikeresnek tűnt ebben a hódítási folyamatban, és nagy, a szigetre kiterjedő populációkkal rendelkezett, végül természetes módon kihalt, azelőtt, hogy az ember megérkezett volna a területre (endemikus puhatestűek – csigák). A kihalásoknak vagy a fajok közti verseny az oka, vagy a természeti körülmények, elsősorban a mikroklíma megváltozása. A sziget parányi mérete miatt az itt meghonosodó élőlények külső környezeti változásra kevéssé tudnak reagálni, alkalmazkodni, és akár egy minimális eltérés az addig megszokottól is egy faj kihalásához vezethet. Az átlaghőmérséklet változása, a víz PH-értékének változása, vagy az élettér pusztulása, felaprózódása – például tűzesetek révén - , de ide sorolható a nem őshonos fajok behurcolása is, ezek ugyanis versenyre keltek és helyenként kipusztították az eredeti fajokat. Az ember megjelenése és tevékenysége, a bolygó környezeti állapotának leromlása, az éghajlat változása komoly veszélyt jelent Makaronézia törékeny és egyedi ökoszisztémájára és biológiai sokszínűségére. Más, a kontinensről származó fajok olyan mértékben megváltoztak morfológiailag, anatómiailag és genetikailag is, hogy új fajnak tekinthetjük őket. Ezeket nevezzük endemikusaknak, mert csak itt léteznek.

Famatuzsálem az UNESCO
madeirai rezervátumában.

A fajok, az élőhelyek, és az ökoszisztémák, amelyek ma Makaronéziában megtalálhatók, végső soron ugyanazok, mint amiket Dél-Európában és Északnyugat-Afrikában. És sokkal nagyobb lenne a hasonlóság a szigetek és a közeli kontinensek között, ha nem lennének ezek a szigetek ennyire szerencsések. Szerencsések, mert élvezve földrajzi helyzetüket, valamint az óceán védelmét, klímájuk nem változott drámaian a negyedidőszak eljegesedése során, amikor Európa megfagyott, és számos faj kihalt. A negyedidőszakban – 1,8 Mio-tól 20 ezer évvel ezelőttig -, több eljegesedés is történt az északi féltekén, ami visszafordíthatatlan folyamatokat indított be Európában, a Földközi-tenger vidékén és ÉNY-Afrikában. Ezeken a szigeteken élt túl, és folytatja útját a mai napig néhány európai, afrikai fajt, képezve ezzel egy rendkívül ritka és endemikus biológiai sokszínűséget.

Babérerdő - Fanal - Madeira, Forrás: https://de.wikipedia.org

Ha most szemléljük meg Makaronézia élővilágát, olyan mintha évmilliókat utaznánk vissza az időben, és azt a természetet látjuk, amelyek a jégkorszak előtt voltak éppen erejük teljében a Mediterráneumban. Madeira élővilága az ember 15. századi megérkezésekor egyfajta ökológiai csúcsponton volt. Az ökoszisztémák, az élőhelyek, és a fajok tökéletes egyensúlyt alkottak. Részben erre a mennyországra bukkant Philip Barker-Webb botanikus a 17. században. A makaronéz szigetek keletkezését és hasonlóságát tanulmányozva, ő jött rá először a közös és egyedi eredetre. Ezért javasolta, hogy a szigeteket kezeljék biogeográfiai egységként, amelynek ő adta a Makaronézia nevet. Ennek jelentése Szerencsés szigetek. 

Must see:

PR9 túra: Levada do Caldeirao Verde (ca. 16 km)

Madeira földrajz - Az út, amíg a tengerfenék összeért az éggel

Amikor először érsz Madeira fölé és a géped megkezdi a landolást a Christiano Ronaldo Repülőtérre, tudnod kell, hogy ez Európa egyik legrövidebb leszállópályája (pedig nem régen hosszabbították meg, mi lehetett előtte???), mivel ez egy vulkáni sziget, ahol a magas partfalaknak még nem volt elegendő ideje hozzásimulni az óceán szintjéhez. A szigeten még annyi sík terület sincs, hogy egy normál hosszúságú repülőteret fel lehessen építeni. És ezzel Madeira nincs egyedül. Négy szigetcsoport, négy bakancslistás hely: Makaronézia.
Az évmilliók során folyamatos fejlődésen ment keresztül a Madeirai- az Azori- a Kanári- és a Zöldfoki- szigetek

Makaronézia
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Makaron%C3%A9zia

természetrajza. A fejlődés a gazdag biodiverzitásnak, a rengeteg endemikus fajnak köszönhető. Ugyanakkor a szigetek hasonlósága szembetűnő, ezért alkotják közösen Makaronézia biogeográfiai egységét. Makaronézia biogeográfiai egységét Madeira az Azori-, és a Zöldfoki-szigetek, valamint egy kisebb terület Északnyugat-Afrikából és még néhány lakatlan sziget alkotják. A Kanári-szigetekhez tartozó Fuerteventura és Lanzarote kivételével minden sziget eredete ugyanaz. Vulkáni szigetek, amelyek az Atlanti-óceán mélyéről fejlődtek ki: hatalmas tengerfenéki vulkánkitörések hozták őket létre – addig rakódtak egymásra hagymahéjszerűen az egyes rétegek, amíg a megszilárduló rétegek el nem érték a vízfelszínt. Valójában Makaronézia szigetei hatalmas tengeralatti hegyek csúcsai. Ha az Atlanti-óceán tengerfenekétől számítjuk, magasságuk meghaladja a tízezer métert. Madeira keletkezése mintegy 27 millió évvel ezelőtt kezdődött: először a Selvagens-sziget jött létre, majd Porto Santo 14 millió évvel

ezelőtt, végül pedig Madeira, cirka 5,6 millió évvel ezelőtt. A vulkáni működést két, egymástól egy rövidebb nyugalmi időszakkal elválasztott szakaszra bontják:

Az első, alapvetően explozív vulkáni szakaszban alakult ki Madeira jelenlegi vízválasztó hegyláncának középső része. A szakasz végén egy kis, keskeny, hosszúkás sziget emelkedett az óceán (a mostaninál magasabb) szintje fölé. Porto Santo vulkánja már Madeira előtt a felszínre bukkant; ezen a szigeten a vulkáni működés 7 millió éve (a földtörténet miocén időszakában) be is fejeződött. A Kopár-szigetek tűzhányói az első vulkáni szakasz végén még mélyen a víz alatt rejtőztek.

A nyugalmi időszakban a kis sziget körül (és Porto Santón) korallzátonyok nőttek ki.

A Szt. Lőrinc fokot követő Kopár-szigetek ma távol esnek Madeirától, de régen egy egységet alkottak vele. Összefüggő ívet formáltak, amelynek északi vége a félsziget legkeletibb pontjáig ért, ám az erózió hatására fragmentálódtak, és elkülönült szigetek jöttek létre, igaz egymáshoz igen közel. 

Must see: 

PR8 túra: Verada da Ponta de Sao Lourenco (7,2 km)